Mivel végszóra sikerült befejeznem a vasalást és most egy ideig nincs újabb munka, illetve Zalánnak se volt sok tanulnivalója, ma van egy kis időm írni nektek.

Nagyvonalakban tegnap már megírtam, hogy is mennek mostanában felénk a dolog. Ami a legjobban zavar, hogy Zalán nem eszik. Illetve ez úgy pontos, hogy éppen hogy csak csipeget. 2 kanál leves vagy egy fél puding, egy kis szelet alma vagy 2 szem szőlő, stb. Ekkora mennyiségekre gondolok. A kedvenc borsófőzelék már a múlté, ahogy a többi kedvenc is. 🙁 Gyakorlatilag újra kísérletezni kell, hogy mi az, amiből 2 falatnál többet hajlandó enni. Emiatt viszont ismét folyamatosan mindenből kell itthon lenni egy kicsinek, hogy hátha éppen megkíván valamit, az pont legyen itthon. Nem tudom megmondani, hogy mi az, ami most nagyon megy nála, mert ilyen gyakorlatilag nincs. Egyszer rántott sajtot kér, majd másnap gyűlöli. Másnap spenótot kér, amibe belenyal és eltolja. Azt hittük, majd az iskola eltereli a figyelmét, megoldja talán. Nem jött be. A költségeink és most kifejezetten a kajára értem, horrorisztikus szintet értek el. Mert igyekszünk a kedvében járni, illetve most már egyre kétségbeesetten figyeljük miként alakul az étkezése.

Mint tudjátok, holnap ismét utazunk. Most lesz a műtét utáni első szemészeti kontroll. Nem akarok rosszat gondolni, de a negatív gondolatok mindig utat találnak az elmémben. Hiszen mindig mikor elhittük, hogy ennyi volt, vége, győztünk, újra és újra földbe döngölt minket a sors. Most már nem merünk hinni, maximum csak bízni, de rettenetesen félünk. Főleg azért, mert fogytán vannak a lehetőségeink és nem is szeretnénk addig eljutni, hogy mondjuk az utolsó blokk kemót is ki kell használni. Illetve van még durvább kezelés is, amit semmiképp sem szeretnénk.

Nagyon nehéz így élni! El se lehet mondani! Árgus szemekkel figyelem folyamatosan a változásokat és próbálok következtetni belőlük, vajon mit fogunk hallani a következő vizsgálaton.

Zalánra holnap ismét nehéz nap vár, hiszen minden eddiginél jobban bepánikol a szemcseppeknél. Iszonyatosan fél, fáj a hasa, könyörög, mindent kitalál, amivel ha csak pár másodpercre is, de elodázhatja a dolgot. Mivel már el tudja mondani, mi is tudjuk, hogy a 4 szemcseppből kettő csíp és nagyon rossz érzés. Bár mindig próbáljuk bátorítani, már nem lehet megvezetni, nem kicsi baba. Tökéletesen tisztában van a helyzettel és a testével. Ha egy icipici sérülés éri, teljesen bepánikol, volt, hogy apa se tudta megnyugtatni és annyira megijedt, hogy majdnem elájult. Nagyon érzékeny és akkor járunk a legjobban, ha most teljesen őszinték vagyunk vele. Persze a korának megfelelően.

Már nem pici. Tudja mit akar, mit szeretne, komolyabb álmai és vágyai vannak, amiket el is mond. Igazi, őszinte kisgyerek, akit még nem fertőzött meg a világ.

Az iskolában szépen teljesít, sokat dícséri a tanárnéni és itthon sincs gond a tanulással. Csak színezni, rajzolni ne kelljen, mert az nagy mumus. Most, hogy írni tanul, vettük észre, hogy teljesen csak a bal szemét használja. A füzetet, könyvet úgy igazítja, hogy a bal szemével lássa és sokszor elég sajátos szögből nézi. Erre majd holnap rákérdezek.

Igazából tegnap, mikor Jázminnal a nyári élményekből írtunk fogalmazást, döbbentem rá, mennyi minden kimaradt a gyerekek nyarából. A medencét is el kellett csomagolni, illetve gyakorlatilag be voltak zárva a négy fal közé, nehogy baj történjen. Sokminden kimaradt, amit egyrészt Zalán nagyon szeretne pótolni, másrészt a többieknek is tartozunk ezzel. Hogy hogy oldjuk meg, illetve ez mikor lehetséges, azt még nem tudom. Zalánnak megígértük, hogy mikor majd már mehet emberek közé, elmegyünk egyet Pápára a fürdőbe, mert ezt nagyon szeretné. Persze ez (is) az anyagiak függvénye lesz! Megígértük, hogy ha lehetséges lesz, akkor elmegyünk télen egyet korcsolyázni a Balatonra, ha már egyszer ez is kimaradt nyáron, pedig tervben volt, hogy megigényeljük a szakszervezeti nyaralást. A hajókázást sajnos még mindig nem sikerült valóra váltani és Zalán nagyon szeretne felülni egy igazi kalózhajóra. 😀 Tehát ez is talonban van. Szerencsére azt megértette, hogy most egy ideig nem láthat delfineket, mert ez továbbra is egy hatalmas álom neki. De majd idővel ez is összejön, mert most ez teljesen lehetetlen! Persze azóta is gyűjti szorgalmasan a delfines dolgokat, leginkább plüssöket. Kicsit, nagyot, szürkét, kéket, tökmindegy milyet, csak delfin legyen! Mostanában megint nagy favoritok a társasjátékok és felfedeztük, hogy a Pepcoban viszonylag olcsón egész jókat lehet kapni, amikkel Zalán imád is játszani. 😀 Megint nagyon megy a gyurma, amit nem győzök venni. 🙂 Megint vannak álmok, vágyak és ez olyan nagyon jó, mert érezzük, hogy szép lassan visszatér a kedve és ismét igazi gyerek lesz. Talán ezek segítenek át a nehéz időkön.

A kis fején pedig a lenyírt, de ki nem hullott hajacskája nőni kezdett, ezért most elég furcsa kinézetet mutat az itt-ott kikandikáló egy-egy hosszabb szál. De imádjuk! Talán szép lassan visszanő az a gyönyörű szőke hajacskája is. Addig pedig bőszen vadászom neki a nagyfiús, de cuki sapikat, hogy ne fázzon a kis kopasz feje, ha megjön a lehűlés. Illetve a nagyfiús, csini átmeneti kabátot, ami kicsit szűkebb szabás. 🙂 Ma láttam egy jót Győrben az egyik kínaiban, de sajnos pont az ő méretében nem volt. 🙁 A 104-es nagyon kicsi, a 134-es nagyon nagy lett volna neki. 🙁 Hétköznapi dolgok, de mekkora örömet jelent, hogy NEKI vásárolhatok. Hogy itt van, él és szeret, ennyi minden után is!

Kérek szépen mindenkit, legyen szíves gondoljon ránk holnap is. Imádkozzatok értünk, hogy jó híreket kapjunk. Annyira elég már!