Tegnap este egy olyan kérdést tett fel nekem Zalàn, melyre bár fel voltam készülve, de nem akartam rá válaszolni.

Mivel én, hogy ne kelljen a kérdéssel feltétlenül foglalkoznom, azt választ adtam neki, hogy nem tudom. Került, fordult, egyszer csak hozta a kis tabletjét, hát ő bizony megkereste. 🙂

Hány nap van karácsonyig

Kerülni akartam a témát. Nem akartam róla beszélni. Nem akartam vele foglalkozni. Szerettem volna eltűnni és nem is lenni! Hogy még legalább perceket nyerjek és addig összeszedhessem a gondolataimat, megkértem, hogy írjon levelet a Jézuskának, mit szeretne tőle kapni. De úgy, hogy legyen tisztában azzal, hogy nem fog tudni a Jézuska mindent meghozni neki. El is vonult szépen, én pedig lelkileg próbáltam felkészülni a ránk váró beszélgetésre.

Mivel Jázmin fültanúja volt a beszélgetésnek, ő is megkérdezte, hogy írhat-e levelet. Mit mondhattam volna? Persze! Zalán kisvártatva meg is jelent, kezében az öt soros levelével. 😀 (NEM fogom közzétenni, ne is kérjétek! És nem azért, mert olyanok vannak rajta, hanem mert nem ez a cél. Persze lesz aki szerint igen, de annak meg annyit üzenek csak, hogy nézzen magába!) Így sajnos, hogy ne kelljen teljesen őszintén válaszolnom mindenre, de mégse hazudjak, elmondtam, hogy mivel 8 óra után kijárási tilalom van, nem tudom, idén hogy fog jönni a Jézuska. Mire Zalán nagyon okosan kinyögte, hogy de hát ő egy “szellem vagy olyan izé”. Őt nem lehet megbüntetni! 😆 Azt hittem megzabálom! ♥️

Fürdés előtt adta oda Jázmin a saját levelét azzal, hogy ne akkor nyissam ki és nehogy megmutassam a tesóknak.

Ezt a levelet kiteszem, mert … Érteni fogjátok! Ez az év tényleg nagyon-nagyon, hihetetlenül rossz volt! De ilyenkor hálás vagyok az életnek, hogy a sok nehézség ellénére ilyenné lett gyerekem!