Holnap ismét egy budapesti kiruccanás vár ránk. Hogy hogyan tovább? Ez most megint sok mindentől függ!

Ha a doktornő úgy ítéli meg, hogy hatásos volt a 2 héttel ezelőtti lézerezés, akkor reményeim szerint visszaállunk a 3 hetes kontrollra. Ha valamiért mégis rossz hírt kapunk, akkor egyből covid teszt és a héten lesz még egy utunk. Még a holnapit se tudom, hogy miből oldom meg, nem hogy még egyet! Szóval mivel amúgy is győzni megyünk ismét, így annak reményében indulok holnap el, hogy a hetet le is tudtuk és szerdától újra csak a tanulásra koncentrálhatunk. Ha mégsem? Olyan nem lehet!

Zalán szerencsére továbbra is jól van és mivel hiperszuper könnyen vette a 2 héttel ezelőtti műtétet, nem fél az úttól. Legalább is tegnap még ezt mondta. 🙂 Tudom, hogy lesz benne félelem, mert mindig van, az utolsó pillanatokban nagyon beparázik mindig, de abban reménykedem, hogy mivel most rossz tapasztalatot nem szerzett, talán könnyebb lesz neki. És ha neki könnyebb, akkor nekem is könnyebb.

Érdekes, mert be szoktak jönni a megérzéseim, de most nem érzem, hogy rossz közeledne, így azt gondolom, sejtem és nagyon-nagyon szeretném, ha holnap jó híreket kapnánk. Talán akkor karácsonyig már csak 1 kontroll lenne! Nagyon szeretném!

2 nap múlva lesz pontosan 1 éve, hogy a segítségetekkel útnak indultunk egy új és ijesztő úton. De a fájdalmakat útközben elhagytuk és ha nem is teljes sikerrel, de egy hatalmasat léptünk előre! Elhittem, hogy minden rendben lesz. Hogy egyszer vége lesz, nyugalom. Fájdalom és sírás nélkül. Még ha sokminden oda is veszett útközben, nem bánom! Semmit se bánok még akkor sem, ha némely dologért a szívem szakad meg. Pl. a családomért. Fáj és frászt kapok az “idő minden sebet begyógyít” aranyköpésektől. Maximum halványít, kevésbé fáj. De ugyanúgy kínoz.

Mégis, mikor belenézek Zalán szemébe, azt mondom, jól döntöttem! Él és élni is fog! Lát és reményeim szerint látni is fog! És ha kell, újra és újra végigjárom vele ezt az utat! De győzni fogunk!

Nektek, akik pedig mellettünk álltok, köszönök mindent! ♥️