Hű, nagyon rég írtam ide. 🙂

Igyekszem pótolni, hátha még olvassa valaki! 🙂

Itthon vagyunk már egy hete. Sajnos nem tart soká ez a kis szünidő, nincs egy hét és megyünk vissza, de a gyerekek ölelése és az, hogy egy kicsit együtt legyen a család, minden kilométert megér! ♥️

Zalánt sajnos a hét elején baleset érte. A homokozóba belépve maga alá fordult a lába és sajnos bokatörést szenvedett. 🙁 Először nem gondoltunk nagy bajra, hiszen egy könnycseppet se ejtett, mindössze “csak” jelezte, hogy nem tud ráállni.

Nagy talány volt, hogy bevigyünk-e a kórházba, hiszen fájdalmat nem jelzett, márpedig egy törés elvileg fáj. Hagytuk pihenni 1 órát, de továbbra sem állt rá a lábára, ezért biztos ami biztos alapon mégis csak bevittük a győri kórház sürgősségijére.

Este háromnegyed 7 felé értünk be, de az első vizsgálat csak fél 11 körül történt. 🙁 Szegény addigra éhes, szomjas és nagyon-nagyon fáradt volt, de továbbra sem jelzett fájdalmat, így minket ért a legnagyobb meglepetés, mikor a rtg után egyből mehetett a gipszelőbe.

Annyira nem akartuk elhinni, hogy egy könnycsepp nélkül élte át ezt az egészet, hogy másnap kértünk egy másik orvostól véleményt és tényleg el van törve a kis bokája. 🙁

Andrással beszélgettünk róla, hogy milyen magas fájdalomküszöbe, ha ezt így végigcsinálta és mennyire fájhat egy-egy műtét után a szeme, ha akkor ordítva sír. 🙁 Ebbe belegondolni is rossz és összeszorul tőle a szívem!

Micsoda kegyetlen egy betegség ez! Előbb megkínozza ezeket a gyerekeket, majd ha úgy akarja, elveszi a szeme világukat! 😡 Elképzelni sem tudok rosszabbat! 😭 Zalán viszont küzdeni akar és látni.

Ha nem történt volna ez a baleset, holnap mentünk volna Kőszegre. Annyira várta már, hogy ismét láthassa a törököket! Tavalyelőtt az egész nyarat a kemó árnyékában töltöttük, tavaly nem volt lehetőségünk elmenni, idén szerettük volna pótolni. 🙁 Ez most nem jött össze. 🙁 Szomorkodik is emiatt! Sajnos ez most kivitelezhetetlen. De talán jövőre bepótolhatjuk és a vágyott Kőszeg címeres fa fegyver is megvárja. 🙂

Az utazásunk egy nagy talány, hogy fogjuk megvalósítani, hogy Zalánnak se legyen nagyon megterhelő az a több, mint 1000km. Kedden megyünk vele kontrollra, megpróbáljuk kikönyörögni, hogy kaphasson könnyített gipszet. Azt se bánom, ha fizetnünk kell érte, csak neki legyen könnyebb!

Ez most egy nem halasztható utazás. Ismét sok múlik rajta. A múltkor talált daganat vajon aktív még? Reméljük, hogy nem! De tudjuk, hogy a betegség még aktív, nem szunnyad! Mennünk kell! Valahogy megoldjuk! Csak legyen végre vége ennek a 8 éve tartó harcnak!