Nehéz 2 nap áll mögöttünk!

Nem elég, hogy csak néhány napot tölthettünk otthon és màr jöhettünk is vissza, történt ami történt. Már az egy héten belül leutazott 2200km távolság is nagyon fárasztó tud lenni, de mikor tulajdonképp az álmok törnek ripityára, az kegyetlen érzés.

Meg szoktam érezni a rossz dolgokat, de most nem éreztem semmit. Egészen a HRA OCT-ig azt gondoltam, minden rendben lesz. Lassan már tudom, hogy a felvételeken mit kell nézni és egyből feltűnik ha valahol felbukkan egy “dudor” vagy egy olyan szélesebb rész, ami a felvételen nem ad árnyékot. Tegnap 2 ilyet is láttam, de próbáltam magammal elhitetni, hogy azok már eddig is ott voltak és minden rendben van. Mert rendben kell lenni!

Arra készültem és Zalánt is arra készítettem fel, hogy ismét szendvicsterápia lesz, de túl leszünk ezen is. Fájdalomcsillapítót hoztunk otthonról, de itt is adnak mindig.

Már a műtő előkészítőben voltunk, mikor kijött hozzánk a professzor. Rosszat sejtettem. Sajnos bejött. Egyből mondta, hogy nem hatott a két héttel ezelőtti szendvicsterápia és nem hogy laposodott, hanem nőtt a daganat, így nem sok időnk maradt dönteni hogy legyen. Ha akkor nem a komoly, több órás altatással és műtétekkel járó kezelést kapja, akkor félő, hogy a daganat eléri a látóideget és akkor már csak a protonsugár kezelés marad.
Mikor Zalán meghallotta, nagyon megviselte de a professzor türelmesen elmagyarázta neki, hogy minden rendben lesz. Addig vígasztalta Christina doktornővel együtt, míg meg nem nyugodott.
Nagyon sokáig tartott tegnap a műtét. Mi se és az orvosok se számítottak rá, hogy ennyire komplikált lesz. Mikor vége volt az operációnak és lementünk a konzultációra, akkor mondta el a professzor, hogy a műtőben ismét készítettek HRA OCT felvételeket és egy újabb daganatot is találtak a régi nagy heg (amit otthon nem vettek észre) perifériáján. Amiatt pedig az amúgy is bonyolult műtét újratervezést és még bonyolultabb megoldást kívánt. De megoldották szerencsére.
Zalán nagyon nehezen ébredt fel a hosszú altatás után és nagyon fájt a szeme. A műtőben morfint kapott, majd mielőtt este 9-kor eljöttünk a kórházból, újabb adag fájdalomcsillapítót kapott.
Este nem is akart enni sem, inni sem. Pár korty teát sikerült beleerőltetni úgy, hogy tudtuk, csak éjfélig ehetne, mert ma reggel első lesz a műtéti sorban.

Éjjel nyűgös volt, fájdalmai voltak. Adtam neki gyógyszert, amit előre kiporciózva kaptunk a kórházban. Szerencsére a hányáscsillapítóra nem volt szükség.
Utána már viszonylag nyugodtan aludt. Nekem összesen 3 órát sikerült aludni. Kényelmetlen volt, mozdulni se mertem, nehogy megzavarjam Zalánt, felébredjen és fájdalma legyen. Végül 3/4 6-kor ébredt fel magától. Gyors öltözést követően indultunk is vissza a kórházba. Pontosan 8 órakor kezdődött a mai műtét, ami háromnegyed órás volt.
A műtét utáni konzultáción már semmi újat nem hallottunk. Folyamatosan csepegtetni kell Zalán szemébe, legalább 2 hétig alkalmazni a szemkötést és nagyon-nagyon vigyázni. Kellemetlen lehet és Zalán érezheti a varratokat is, melyekre sajnos elég nagy területen volt szükség.
Zalán ügyesen, nyugodtan ébredt. Felült, kijelentette, hogy rosszat álmodott, ezért már nem akar többet aludni. És visszaaludt. 🙂

Mikor újra felébredt, már a szobában voltunk. Már kért inni és ehetett is. Nem sokat, de csipegetett.
A nővérkékkel kiboltolta, hogy mikor kiveszik a branült a kezéből, akkor kössék vissza, mert az olyan menő, mintha boxkesztyűje lenne. Innen már tudtuk, hogy a tegnapihoz képest jobban van.
Vannak fájdalmai és nagyon könnyezik a szeme. De túl leszünk ezen is! Mert ha ez sem segít, a professzor szerint csak a protonsugár marad. 🙁

Azt pedig tegnap hallottuk, hogy az nagyon rossz. 🙁 🙏🙏🙏 Hatnia kell ennek a kezelésnek!