2021.12..07.

2021.12..07.

Tegnapi posztom kapcsán csak újabb spekulációk keletkeztek. No látjátok, ezért írok keveset mostanában. 🙂 Pedig bőven lenne miről írnom, higgyétek el!

Most az ad “ál okot” a találgatásra, hogy vajon milyen költségekkel számolhatta az alapítvány a jövő évi költségvetést. Hát, sajnos vannak akik nem tudják kiguglizni, vagy lusták vagy egyszerűen teljesen simán átverik az embereket és aki netán megpróbálná elmagyarázni nekik, hogy valamit nagyon félreértelmeznek, azt egyszerűen letiltják. Hát, ez most is így történt. 🤷🏼
De hogy ezek a lusta és alattomos emberek mégis csak kielégíthessék kíváncsiságukat, utalnék a tegnapi bejegyzésemre. Az alapítvány csak a cél szerinti dolgokra költhet, ezeket pontosan nevesítettem is tegnap. Sőt, azt is leírtam, hogy nem lehet bármennyi költséggel számolni, hiszen van NAV általány és törvényi kötöttség is. A szállásköltségre sajnos sem az alapítványnak, sem nekünk semmi ráhatásunk nincs. No jó, volt mikor egy kicsit sikerült alkudni, de csak azért, mert igyekszünk mindig ugyanott foglalni, ahol a legolcsóbb és mélyen alatta van a kórházhoz tartozó szállás árának is. Ez most legutóbb 91frank/éjszaka volt. Eddig egyetlen egyszer nem sikerült oda foglalni, mert sajnos csütörtökön szóltak, hogy legkésőbb kedden érkeznünk kell, így arra már nem volt lehetőségünk.
A kórházi szülői házzal sem lenne semmi baj (aminek amúgy 134 frank/éjszaka az ára) ha nem lenne nagyon messze a kórháztól és ez azt jelenti, hogy plusz 70frank/nap tömegközelekedéssel kellene számolnunk amellett, hogy egy altatás után még kába, sokszor szédülő majdnem 30 kilós gyereket cipelni a metro megállóig, majd onnan még hegynek fel nem kis teljesítmény. És ugye ott van az is, hogy tudnunk kell főzni, mosni, parkolni is ingyen. Így nekünk ezek a szempontok sokat számítanak egy foglalásnál.
A 91frank/éjszakás szállás egy stúdiólakás. Ellentétben azzal, amit egyesek luxus szállásnak minősítenek. Akkorka az egész, hogy András egy felfújható matracon alszik.

Egy kemping hűtőnk van ott és 2db villany főzőlap. Így se sütő, se egyéb. Ezeket mind cipeljük magunkkal. Ha valakinek ez a luxus, főleg ha emellé különböző kezelések járnak, hasonlóan tartalmas nyaralást kívánunk neki sok-sok szeretettel!

Ja igen, még mielőtt kifelejteném, nagyon szeretnek elcsámcsogni azon is, hogy András miért is van kinn velünk. Természetesen erről is van KÓRHÁZI igazolásunk, melyben a kórház nevesíti, hogy szükség van rá a személyes konzultációk miatt. Amúgy azt hiszitek egy tolmács olcsóbb lenne? Sajnos nem!

A költségeket nevesítettem tegnap, ma nem tenném meg újra. A gyógyszerek árára nincs befolyásunk. Se Magyarországon, se Svájcban. Se nekem, sem az alapítványnak. A benzint csak azon az áron lehet elszámolni amit a Nav enged, a lakás ára majdnem mindig fix, természetesen ezt is nagyban befolyásolja az árfolyam, illetve van még az étkezésre fordítható összeg, amit szintén a törvény szabályoz. Amivel bizony el kell számolni és ha netán marad belőle, vissza kell utalni az alapítványnak. Ahogy ezt most is megtettem. Természetesen tudom, hogy vannak olyanok, akiknek ez sem elég, hiszen nagy bajban vannak a törvények értelmezésével is. Keverik az érvényességet a hatályossággal és amúgy is rájuk nem vonatkoznak a törvények, csak ránk. Ők nyugodtan mocskolhatnak minket és a gyerekeinket, de ha én megkérdezem, hogy a viselkedésükről vajon mit fog gondolni a gyerekük, akkor miért támadok a gyerekkel. 🤷🏼 Lelke rajta!
Nagyon izgatja a fantáziájukat, hogy jelenleg miért nem vagyunk otthon, pedig tegnap világosan leírtam, hogy az egyik gyermek pozitív PCR tesztet produkált TÜNETES covidosként, így sajnos bármennyire is szeretném, de nem vihetem haza Zalánt. Valahogy nem fér a bögyükbe, hogy NEM vagyunk már Svájcban, azonban ahhoz senkinek semmi köze nincs, hogy jelenleg hol vagyunk. Hogy miért nincs? Mert magánügy! Nem az alapítvány fizeti jelenleg a költségeinket. 🤷🏼
Aki ezt nem érti, ahhoz nekem nincs több közölnivalóm.

Zalán a körülményekhez képest jól van. Minden altatás megviseli a szervezetét, így ezekben az időszakokban, mikor kicsi pihenőnk van, igyekszem ezeket a tüneteket kezelni. Az étvágya sajnos nem túl jó. 🙁 Mindent kipróbálok, hátha valami bejön neki, de eddig nem sikerült igazán a kedvére tenni. A télapóra kapott csomagnak nagyon örült, de megállapította, hogy 1 csoki kivételével ebben semmi sem ehető. 🙂 Mondtam, hogy nem szereti a csokit. 🤣

A napjaink így leginkább tanulással telnek, de már nagyon unja az irodalmat, amit most olvasni kell. Pedig eddig az volt az egyik kedvence. A környezet mellett… Itthon pedig nehezen motiválható. De megbirkózunk ezzel is!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

14 − három =