Néha azon gondolom, hogy oké, hogy harcolunk Zalánért. Bár sokszor úgy érzem, ezt csak én teszem és mindenki másnak teljesen mindegy mi lesz vagy hogy. Mégis mikor erre gondolok, akkor felteszem magamnak a kérdést, hogy meddig? És miért? Ezek ilyen visszatérő kérdések, melyek foglalkoztatnak.

Nekem fáj, hogy Zalánnak nem lehetett és nincs normális gyermekkora. Nem csak azért bánt, mert ő a játszótér helyett kórházba jár(t), de persze, ez is bánt. Az fáj inkább, hogy ő úgy nő(tt) fel, hogy ezt az időt soha senki se tudja neki visszaadni.

És igen, az is bánt, hogy bár Zalán élete egyáltalán nem szokványos, mégis ugyanazoknak a követelményeknek kell megfelelnie, mert az átlagos gyerekeknek. Ugyanazt a viselkedést kell(ene) produkálnia és ugyanazokat kell megtanulnia az iskolában, mint a többi gyereknek.
És most gondoljatok bele a covid járvány idejébe. Hány szülőtől hallottuk, hogy nyissák meg az iskolákat, mert ők nem tudják úgy megtanítani az anyagot, mintha a gyerekek iskolában lennének? Hát, nekem ez az életem. Zalán ötödikes és mint senki más, ő se lenne képes magától elsajátítani az anyagot.
Hiába van napi 1-2-3 online órája, ha egyáltalán van, mert most már jóideje egy sem volt. Nekem ugyanúgy mellé kell ülnöm és elmagyarázni mi miből következik. Nem 10 percig, hanem órákig. Mert mint írtam, Zalánnal szemben ugyanaz az iskolai követelmény, mint a többi diákkal. Ő csak az óralátogatások alól kapott felmentést, mivel egyéni tanrendes. Igen, nehéz.

Olyan sokszor gondolok arra, hogy feladom, hiszen az lenne a legkönnyebb. De biztos az lenne? Ebben már nem is vagyok annyira biztos.
Mennyire tudna megbirkózni Zalán azzal, hogy megvakulhat? Főleg így, már amúgy is lelkileg sérülten. És miért sérült ennyit lelkileg? Mert nem sikerült úgy kezelni a betegséget, ahogy kellett volna. Ha sikerült volna, nem jut el abba a stádiumba, amit már csak Svájcban lehet kezelni.

De ha el is jutott és kinn sikerült is megszabadítani a rengeteg daganattól, melyek a szemében voltak 2019-ben, akkor is. A tavalyi kiújulás pont abból a 2019-es nagy daganat szórt áttétjéből jött és évekig vándorolt, rejtőzött, mire meg tudott tapadni és el tudott kezdeni ismét osztódni Zalán szemében a ciliáris testben.

És ez egy ördögi kör. Mert HA nem jut el odáig 2019-ben… Mert HA itthon észreveszik… Akkor nem jutunk el eddig és nincs a tavalyi kiújulás sem. És itt jön a idő. Ki adja ezt vissza neki? Nekünk? No látjátok, ezért olyan keserű és nehéz ez!