Huh, ahhoz képest  hogy viszonylag minden rendben van, gyakorlatilag még sincs.

Jázminnal rengeteget pótolunk, hiszen jó ideig kimaradt az iskolából a műtét miatt. Csenge sajnos beteg, valami hasfájós nyavaját kapott be. 🙁 Zalán pedig ma reggelre lett beteg, így megint itthon van szegénykém. Náthás és fáj a torka. Egy szerencsénk van, hogy az előző takonykórról maradt itthon egy kis orrspray, azt most nem kell venni.

És mi… Hát… Mit mondjak? Délelőtt kihordom az ebédet, majd délután koszorút kötök. Ezt mondjuk szeretem nagyon, de van egyfajta kényszer is, hiszen az anyagi helyzetünk finoman szólva is a béka segge alatt van. Holnapig be kell fizetni az ehavi törlesztést, ma telefonáltak a bankból. 🙁 Hogy mennyi? 120 ezer ft! 😱😱😱

Per pillanat még fogalmam sincs miből lesz meg!

Apa pedig a vizsgára készül. Valahogy meg voltam keveredve, azt hittem szerdán lesz, csak ma tudtam meg, hogy csütörtökön. Nagyon remélem, hogy sikerül neki. Muszáj! Most is tanul, készül. Én pedig büszke leszek rá akkor is, ha a sok gond miatt elsodródtunk egymástól.

Igen, a körülmények olyanok, amilyenek, de dolgozunk, hogy változtassunk. Kicsit rosszul jött most ki, hogy pont karácsony előtt nincs vasalnivaló, így az onnan kapott fizetés, ami 20-50 ezer Ft nagyon fog hiányozni. Főleg a karácsony miatt. 🙁 Arra gondoltam, hogy a télapót megoldom olyan módon, hogy készítek valamit kézzel a gyerekeknek, erre Zalán bejelentette, hogy mondjam meg a Télapónak, hogy neki olyan csomagot hozzon, amihez plüss sárkány van. 😀 Csenge pedig Coop-os plüss csikóhalat kért. 😀 Na puff neki! 😀 Ember tervez, gyerekek végeznek.

A karácsonyról egyelőre fogalmam sincs hogy lesz. Igyekszem inkább nem is gondolni rá.

Kötöm szorgalmasan a koszorúkat, hátha megtalálnak olyan aranyos angyalkák, akiknek pont az én adventi díszeim tetszenek és megtisztelnek vele, hogy tőlem rendelnek, minket támogatnak. És talán akkor meg tudom venni Zalánnak is a gyógyszert, ami sajnos egyre fogy. De hat! Tudom! Érzem! Látom Zalánon! Muszáj meggyógyulnia!