Két ellentétes érzelmi töltetű nap van mögöttünk.

Tegnap záróvizsgálatokon voltunk, ma ovit kezdtünk.

Zalán tegnap nagyon-nagyon ügyes volt és rettenetesen büszke voltam rá. A vérvételt egy icipici szisszenéssel átvészelte. A többi már kutyafüle volt. 🙂 Most semmit se viselt rosszult, hiszen ehetett és ihatott is. Igaz, kicsit nehéz volt a várakozás, hiszen hasi UH-ra 1,5 órát vártunk, majd elég sokat várakoztunk az ODM labor előtt is. A többi valamivel gyorsabban ment.

Mivel nagyon korán érkeztünk, azt hittük, majd korán is végzünk. Hát, ez a terv nem vált be, 3 órára végeztünk a Tűzoltóban. Igaz, a Korányiban kezdtünk… De ez az összevisszaság!

Sajnos az eredményeket nem tudjuk, ezt majd az előző évekhez hasonlóan postán küldik pár hét múlva.

Lelkileg már pár hete az ovikezdésre készültünk. Igyekeztünk Zalánt minél jobban megerősíteni abban, hogy neki ott nagyon jó helye lesz. Tegnap borulni látszott a terv, mivel délelőtt felhívott az óvónéni, hogy a csoportban lázas, náthás vírus van, gondoljuk át, hogy megyünk-e. Gyorsan egyeztettem a doktornővel, mit gondol, mekkora gondot okozna ha csúsznánk a kontrollal ha Zalán elkapja. Megnyugtatott, most abban az állapotban van Zalán, hogy egy-ét nap vagy 1 hét csúszás belefér, nyugodtan kezdjük el.

Így folytattuk a felkészítést. Zalán természetesen ráparázott rendesen. Reggel nyűgösen, sírósan kelt, nem akart menni. Lebiggyedt szájjal indultunk el. Vittük a kis tízórait, kulacsot. 🙂 Megmondom őszintén, én is rosszul keltem, annyira izgultam. Sőt, talán ideges is voltam. Így a reggeli kávé helyett algopyrinnel kezdtem.

Viszont ahogy odaértünk… A kezdeti félszegség, bizonytalanság egy pillanat alatt eltűnt. Zalán játszott, színezett, énekelt a gyerekekkel. A logopédiai vizsgálatot is bámulatosan jól viselte, nagyon tetszett neki a játék. A logopédust is meglepte, milyen jól oldotta meg a feladatokat. Állítólag ennyi idősen nem jellemző, hogy ilyen jól sikerül a feladatokat megoldani. A rajzától (sorozatot kellett rajzolni) el volt ragadtatva, hogy milyen gyönyörűen rajzol (én meg lestem, mint Jenő a moziban, hiszen itthon mágnessel se lehetett a seggét székhez vonzzva rajzra bírni). A körjátékokba is beállt, szívesen énekelt, verselt. Az óvónéni meg is jegyezte, hogy Zalán nagyon tájékozott, érződik rajta, hogy sok mesét hallott. 🙂

Miután megették a gyerekek a tízórait és kimehettek az udvarra, Zalán teljesen felszabadult. Hintázott, csúszdázott, mászókázott, homokozott, beszélgetett az óvónénikkel és kipróbált minden. Mivel pont gyümölcsnap volt, külön öröm volt neki, mikor a dadus nagy tálca gyümölccsel lepte meg az udvaron játszadozó gyerekeket. Zalán is jóízűen ette. Utána mondta csak, hogy sajnálja, hogy nem engedtük tegnap Pesten megvenni az ananászt, pedig mennyire megette volna.

Hamar eltelt a délelőtt és mikor fél 12-kor eljött a búcsú ideje, Zalán nem akart jönni. Ott szeretett volna maradni és játszani az újonnan szerzett kis barátokkal. De jönni kellett, hiszen neki is muszáj ebédelni és ezt az ovi nem vállalta.

Hazafelé semmi más nem szólt a hátsó ülésen, mint hogy “pedig ott akartam maradni”. Abban maradtunk, holnap folyt.köv. 🙂

Kis meglepi, hogy csütörtökön az ovisok kirándulni mennek. 🙂  Zalán hatalmas nagy lelkesedéssel készül, nagyon szeretne menni. Hajlok rá, hogy mehessen, hiszen nagyon szeretne, de holnap be kell vásárolnom neki, hiszen… No… Tudjátok!

De nagyon büszke vagyok rá! Kimondhatatlanul. És valahogy mégis rossz érzés, oviba ment a legkisebbem!