Pintér László Zalán

Folyamatos fáradtsággal küzdök. Úgy gondolom ez a temérdek teendő mellett az állandó megfelelni akarásból is ered, így úgy döntöttem, nincs mese, változtatok. Azon kívül, hogy a belsőmben sokszor hatalmas energiákat emészt fel harc másokkal (és önmagammal) sokszor ez apán és a családon csapódik le. Ez így nem mehet tovább. Paranoiás lettem és rettenetesen félek a betegségektől. Ha csak egyet is fordul valamelyik gyerek az ágyban, már figyelek, hogy nem hánynia kell-e. Szeretnék kicsit lazítani. Biztos könnyebb lesz, már amennyire lehetséges,…

Read More Read More

Sziasztok! Nemrég még úgy gondoltam, ki tudok szállni a blogírásból. Ha nem is teljesen, de legalább egy kis időre. Az elmúlt napokban többen is biztattatok, hogy ne hagyjam abba. Az az igazság, nagyon fáradt vagyok. Maximálisan próbálok teljesíteni mint nő, anya, beteg gyerek édesanyja és mint egy átlagos ember. Beláttam, hogy ennyifelé nem tudok osztódni. Kis pihenésre vágytam és vágyom most is, azonban látom, tapasztalom, hogy visszavártok. Köszönöm az elmúlt napok sok-sok levelét, hozzászólását, segítségét, biztatását. Megpróbálok ismét méltó lenni a…

Read More Read More

Leszakadt az ég! Kint is, bent is! Reggeli kalandok után szembesülni kellett ismét azzal, amivel már rég nem foglalkozta. Csak bántott belülről. Azzal kellett szembe néznem, hogy vagy leáll az öcsike blogja vagy csinálom én. Magam részéről próbálom ezt fenn tartani, de lehet, hogy nem tudok olyan sűrűn írni. Mivel dolgozom egy pár helyen. Már csak pár nap és újra nyakunkba vesszük a nagy utazás által átélt élményeket.Utazás lesz és ha minden úgy alakul, ahogy szeretnénk hamar jövünk is haza….

Read More Read More

Sziasztok! Sokan vagytok kik ismertek. Sokan sajnos nem csak olvassátok anyai sorait. Vagytok itt olyanok, akiket már sajnos vittem mentővel vagy valamely családtagot, gyereket. Ti tudjátok igazán milyen vagyok. Hozzátok és az ismeretlenekhez is fordulok most. A teljes igazságot írom és kérem a segítségeteket! A végrehajtó az illetményemből ebben a hónapban mindnél többet tiltott. Gyakorlatilag a legszükségesebbek befizetése után teljes kiürült a számlánk. Most már nem a cipő vagy a ruha a kérdés, mert az már luxus nekünk. 2-3 napig…

Read More Read More

Már a reggelünk se úgy alakult, ahogy szerettük volna, pedig annyira örültünk, hogy végre péntek van. Vége a hétnek az ovinak, az iskolának. Sajnos a munkának nem, de ezt már megszoktuk, hiszen apa már megismerkedésünkkor is mentőzött. Megszoktuk a külön töltött hétvégéket, az egymást érő műszakokat, a külön töltött ünnepeket, karácsonyt, szilvesztert, újévet. Azt hiszem ez a gyerekeket sem zavarja már, hiszen ők meg ebbe születtek bele. Apának ez a munkája. Ahogy fogalmazni szokott, a mentőállomás a 2. otthona, a…

Read More Read More

Zalán továbbra is alaposan próbára teszi a türelmünket. Mindig munkálkodik valamin, mindig rakodik, pakol és soha nem ér rá összepakolni maga után, mert pillanatról pillanatra újabb “zseniális” ötletek pattannak ki a csöpp kis fejéből. Mostanában egyre hangosabban és nyilvánvalóbban próbálja feszegetni a határokat és kifejezni az akaratát. Sokszor bosszúságot okoz ezzel, de ilyenkor arra gondolok, mennyire másképp is alakulhatott volna minden és akkor most nem bosszankodhatnék. Ilyenkor aztán a végén már együtt bolondozunk. 🙂 Most, hogy bejött a hűvös idő,…

Read More Read More

Zalán szerencsére jól van. 🙂 Vele minden rendben.  Ellenben a mai nap az idegrendszeremet alaposan próbára tette. Aprócska manócskám reggel nagyon nem akart felkelni. A többiek már rég öltöztek, mire hajlandó volt felébredni. Ezután pedig beverte a rakoncátlant, bebújt az asztal alá, hogy ne tudjam felöltöztetni.  😀 Végül nagynehezen mégis csak sikerült.  Mire Zalán felöltözött, elképedve vettem észre, hogy Csengének sikerült olyan szemet gyönyörködtető módon felöltözni, hogy nem tudtam sírjak-e vagy nevessek. Mint a papagáj! 😀 Ráadásul a kedvenc pulóverét…

Read More Read More

Velünk minden rendben van. 🙂 Zalán egy csöpp kis csirkefogó, aki minden pillanatban gondoskodik róla, hogy ne unatkozzak. De hát ez a dolga!  🙂 Igazi kis locsifecsi, aki egymás után számtalanszor képes megkérdezni ugyanarról a tárgyról, hogy mi az. 🙂 És milyen jó, hogy itt van és nyűvi az idegrendszerem!  🙂 Sajnos újra elkezdődött az iskola, óvoda. Pedig olyan jó volt, hogy kicsit itthon voltak a gyerekek. Nyugodtabb voltam, hiszen tudtam itthon, jó helyen vannak a gyerekek, betegségmentes környezetben. Most…

Read More Read More