Pintér László Zalán

Holnap ismét utazunk. Tulajdonképpen én “tét nélkülinek” gondolom a holnapi napot, hiszen “csak” éves záróvizsgálatok lesznek. Ez a kemó befejezésétől számított évenkénti vizsgálat, ami egy egész sor vizsgálatot takar. Szív Uh, mellkas rtg, hasi uh, hallásvizsgálat, csontsűrűség vizsgálat, Ekg, stb… A kemók késői mellékhatásainak kiszűrésére szolgál, mint pl a halláskárosodás, szívfejlődési rendellenesség, stb. Hogy miért gondolom téti nélkülinek? 5 év telt el a szisztémás kemók befejezése óta. Ha valami “méllékhatni” akart volna, már megtörtént volna. Szerintem. És szeretném ha igazam…

Read More Read More

Olvasgatva egyes fórumokban azon gondolkodtam, mennyire más úgy műtőbe engedni egy gyereket, ha utána az ember tudja, hogy ennyi, vége és csak a gyógyulás van, illetve úgy, hogy ki tudja hányszor lesz még erre szükség. Nem másból, magamból indulok ki. Anno, mikor Jázmin eltörte a karját és műteni kellett, mennyivel másabb volt. Tudtam, ha túl lesz a műtéten, minden rendben lesz. Kis idő és el is felejtjük. És milyen más volt Zalánt számtalanszor a műtőbe engedni. De nem következett utána…

Read More Read More

Mindig vannak könnyebb és nehezebb napok. Van, hogy tulajdonképpen minden rendben van, mégis… Olyan hatalmas erővel képes nyomni az ember lelkét a bizonytalanság, hogy fizikai fájdalmat okoz. Olyat, mitől mozdulni se bír az ember. Pedig csak fel kellene állni. Csak kiszedni a mosott ruhát a gépből, ahogy mindig, naponta többször is akár. De nem megy. Mikor a kérdések kattognak csak és míg elképzelem a lehetséges válaszokat, addig már rá is jövök, jobb volt a bizonytalan. De mégsem! Hiszen 5 év…

Read More Read More

Ahogy néha feldob egy-egy emléket a Facebook, úgy elevenednek meg bennem az elmúlt évek eseményei. Tudom mikor, hol jártunk, a blognak köszönhetően pedig pontosan vissza tudom idézni azokat a napokat. Tudom, hogy 5 évvel ezelőtt volt az a nap, mikor Zalánnak vért kellett kapnia és szinte érzem újra azt a félelmet, amit akkor. Pedig csak vér volt… 5 éve ebben az időszakban éltük életünk legnehezebb heteit, vagy legalább is azt hittük. Aztán ahogy múlt az idő, fokozatosan rájöttünk, hogy az…

Read More Read More

Szerencsére legtöbben nem is tudjátok, mit jelent megküzdeni a szörnnyel. Mosolyt erőltetni és élni az életet, ahogy más is teszi. De mégis máshogy, hiszen attól függetlenül, hogy a legutóbbi kontrollon jó hírt kaptunk, ott az örökös bizonytalanság. Miközben tudjuk, hogy amilyen szerencsésen fordult most a kocka, hogy fellélegezhettünk, ugyanúgy, egy pillanat alatt zuhanhatunk ismét a mélybe. Ennek ellenére mosolygunk és tesszük a dolgukat, hiszen most felfelé vezet az út. A bizonytalanság viszont sajnos minden pillanatunkat körbeszövi. Ma elmentek a gyerekek….

Read More Read More

Iszonyatosan rohanós hét van mögöttünk. Nem mondom, hogy könnyű volt, azt se, hogy a végére minden meglett. De haladtunk. A gyerekek az iskolára készültek, én pedig leadni a munkát. Mivel segíteni kellett a felkészülésben, így extrán rohantam a zsebkendővel, nem egyszer már éjjel csomagoltam el, miközben Zalán mellettem aludt. De nem baj, meglett. Ma már szabadabb volt a “program”, így utolsó felvonásként nekiálltunk a lányokkal a szekrényekből kiszanálni a kinőtt ruhákat. Gyorsan végeztünk, nem sok minden maradt, amit vissza kellett…

Read More Read More