Pintér László Zalán

Még csak félve és halkan merem mondani, túl vagyunk a tanév 2. hetén is. Eddig úgy tűnik, a kis náthát leszámítva könnyen. Hogy ez a doktorbácsi szupergyors beavatkozásának, vagy az időközben elkezdett Immunotrofina-nak köszönhető, azt nem tudom. Igaz, horror áron adják és a 3 kicsi szedi, de… Csak a betegség ne jöjjön és akkor minden rendben lesz! Mint látjátok, egy újabb taggal bővült az étrend kiegészítők listája (gyógyszerész javaslatára). Mindent megteszünk azért, hogy minden a lehetőségekhez képest legjobban menjen. Azonban…

Read More Read More

Rossz éjszaka után köszöntött ránk a hajnal. Zalánt sajnos teljes egészében legyőzte a betegség. Éjjel is akig aludtunk valamennyit, így a reggelt egyből a doktor bácsinál kezdtük. Sajnos nem sok időnk van teljesen kilábalni a betegségből, hiszen már az ablakon nézeget a következő altatás, így a doktorbácsi is az egybőli kezelés mellett döntött. A náthára antibiotikumos orrcsepp, párologtatás aetherol-lal. Zalán torka szerencsére nem piros, viszont az egyik fülét gyanúsnak találta a doktor bácsi, így arra is egyből kapott gyógyszert. Így…

Read More Read More

A reggel megint nem úgy indult, ahogy terveztem. Bár egész jó éjszakám volt, kivételesen a fáradtság teljesen levert a lábamról. Igaz, éjjel 2 körül felébredtem, de szinte azonnal visszaaludtam. Így aztán nagyot néztem, mikor 5 óra 25-kor apa az ágyam mellett állva ébresztett. Azt se tudtam hol vagyok és egyáltalán mit akar tőlem apa. De gyorsan kijózanodtam. Főleg azért, mert már éreztem, hogy késésben vagyunk. Míg apa gyorsan boltba futott, hogy Andrásnak legyen tízóraija, addig András ült Zalán mellé, én…

Read More Read More

Csalódott vagyok! Hogy magamban vagy a gyerekeimben? Nem is tudom! A reggelünk úgy kezdődött, hogy András bérletét kerestük, mert sehol sem találta. Végül a busz indulása előtt mégiscsak meglett a fotelban. Mindenesetre nagyon nem örültem, hogy este nem készítette össze és nem ellenőrizte a holmiját. Aztán Jázmin vert le oltári hisztit, hogy nem akar iskolába menni. Ennek sem örültem túlságosan, hiszen mennie kell. Elhiszem, hogy nem túl jó náthásan iskolába menni, de ha most itthon marad, mi lesz, ha a…

Read More Read More

Úristen, még csak 6-a van! 🙁 Eltelt egy hét (vagy 4 nap) és már be is köszöntött az első betegség. Már tegnap is folyt Jázmin orra, de mára teljesen ledöntötte a lábáról. Most extra vitamint és antibiotikumot kap, mert sajnos zöldet fúj, ennek ellenére sajnos reális esélye van, hogy Zalán elkapja tőle a betegséget. Ez pedig alapjaiban írhatja át a keddi utazásunkat. Bár most altatás nem lesz, koplalni se kell, de mégis csak fel kell mennünk az onkológiaii osztályra, ahova…

Read More Read More

Örömmel jelentem, túl vagyunk a 2015/16-os tanév első hetén. 🙂 Azt még csak halkan merem leírni, hogy eddig betegség nélkül. Aztán eddig tartott az összes jóhírünk. Nem volt igazuk azoknak, akik azt mondták, a gyerekeink büszkék lesznek ránk. Csalódott vagyok és fáj! Nem szeretném részletezni a dolgot, mert elolvashatja az is, akiről az egész szólna és nem szeretnék neki mégnagyobb fájdalmat okozni. De ez így nagyon nem jó. Fogalmam sincs mitévő legyek! Kedden ismét utazunk. Most már úgy tűnik, biztos,…

Read More Read More

A reggeli fejetlenség ellenére úgy tűnik, túl vagyunk az idei tanév 3. napján is. Reggel volt egy kis keveredés, ugyanis lerobbant a busz, András nem tudott eljutni Győrbe az iskolába. Szerencsére apa itthon volt, így 6:50-kor kipattantam az ágyból és rohamtempóban fuvaroztam az iskolába a gyereket. És ugyanolyan rohamtempóban jöttem haza is, hogy Csengét időben az oviba tudjam szállítani. Szokás szerint Csenge nagy kedvvel ment az oviba, aminek nagyon örülünk. Zalán is elkíséri a nővérét minden nap az ovi kapujáig…

Read More Read More

Azt hiszem ezt az iskolakezdést én jobban megszenvedtem, mint a gyerekek. András már napok óta lázban égett, annyira várta az új iskolát, új osztályt, új barátokat! Az utolsó napokban már Jázmin is várta, hogy újra találkozhasson a barátnőkkel. Csenge nem várta az ovit. Éppen ezért volt nagy meglepetés, hogy mekkora kedvvel ment tegnap reggel. Igaz, a csoportszoba ajtajában kicsit megtorpant, de az óvónéni gyorsan átlendítette ezen. És mennyi élménnyel jött haza! Mikor kérdeztem tőle, megy-e mai is, csak annyit válaszolt:…

Read More Read More